Ez volt a legfontosabb!. Trevor olyan figura, amelyet még sosem játszottam, és általában szeretek ilyen szerepeket elvállalni. Minden olyasmit, ami másfajta kihívást jelent vagy amiben úgy kell viselkednem, ahogy a minde...
Szerintem azért, mert szinte rögtön bevonzanak a képei, azonnal kivált valamilyen érzelmet, nagyon erőteljes a hangulat minden egyes festményén. Nem csak egyszerűen gyönyörűek a képei, el is tud bennük veszni az ember, lehet őket tanulmányozni, apró részleteket felfedezni és – ha nem könyvben olvassuk, csak a festményt látjuk – hozzáírhatjuk mi magunk fejben a történetet. Nagyon szeretem, hogy ha ránézek egy képére, bele tudok helyezkedni az atmoszférájába, és egy saját kis minisztorit tudok kreálni hozzá. 4, Szólhatna nagy dolgokról… Általában negatív értelemben mondjuk azt, hogy "sok potenciál lett volna ebben a történetben, szólhatott volna nagy dolgokról…" Stålenhag esetében pont az a jó, hogy nem akar belemenni társadalmi kérdésekbe, globális problémák elemzésébe, főleg a Mesék a Hurokból és a Things from the Flood esetében érezhetjük azt, hogy inkább csak egy világot ismertünk meg. Az Elektronikus állam kicsit kilóg a sorból, mivel itt a történetben felbukkannak ugyan fontos témák, de a fókusz máshol van.
A Mesék a Hurokból folytatásának tekinthető a 2020-ban angol nyelven megjelent Things from the Flood, a két könyv közös pontja maga a Hurok. 1, Egyszerre teremt futurisztikus és nosztalgikus hangulatot Stålenhag művészete a retrofuturizmushoz áll közel, ennek az irányzatnak a központjában főként az a feltevés áll, hogy mi lett volna, ha a jövő korábban következik be, avagy hogy néztek volna ki a manapság science fiction filmekben látott gépészeti csodák, ha azok korábbi korszakokban jelentek volna meg. Főként a nyolcvanas évek külvárosi tájai tűnnek fel a Mesék a Hurokból és a Things from the Flood című kötetekben. A hatalmas ipari silók, gyárkémények és öreg Volvók Stålenhag gyermekkori emlékei, olyan képek ezek, amik mindazokban nosztalgikus érzést keltenek, akik a nyolcvanas években voltak gyerekek. A mindennapi környezetben elhelyezett futurisztikus tárgyak teszik izgalmassá ezeket a képeket, emiatt érezhetjük azt a furcsa kettősséget egy Stålenhag-kép láttán, hogy egyszerre nagyon ismerős és mégis idegen.
– mondja Kiss Llászló, aki az említett zenekarok basszusgitárosaként vált ismertté. – Mindig énekeltem egy–két számomat az EK-ban, de most megindult a tollam, magyarul is, angolul is. Parno Graszt & Bohemian Betyars Kobuci Kert, július 16., 20:00 A két zenekar külön-külön is széles zenei palettán mozog, zenéjükkel különböző generációkat mozgatnak meg és hoznak közelebb egymáshoz. A zenekarok együttműködése nagy hangsúlyt fektet a magyar és cigány hagyományok továbbörökítésére, és egy olyan egyedi látásmódot visz a zenébe, amelynek jelenleg nincs párja. Odüsszeia Margitszigeti Szabadtéri Színház, július 16., 21:00 Az arab utazás legfontosabb pillanataként és összefoglalójaként, az "Amivel a nap adósa az éjszakának" és a "Barbár éjszakák, avagy a világ első hajnalai" című darabok után, Hervé Koubi fehér balettet készít. Hervé Koubi újabb tánceposza határozottan mediterrán stílusú. Natacha Atlas, a nagyszerű arab énekesnő, aki ugyanúgy ismerője a klasszikus dallamoknak, mint az electropop műfajnak, 2015-ben találkozott Hervé Koubival, és ez a kötelék azóta sem lazult.