Ez volt a legfontosabb!. Trevor olyan figura, amelyet még sosem játszottam, és általában szeretek ilyen szerepeket elvállalni. Minden olyasmit, ami másfajta kihívást jelent vagy amiben úgy kell viselkednem, ahogy a minde...
A szereplők vétsége nincs arányban a következmények tragikus súlyával. A bűn-bűnhődés oksági kapcsolata meglazul, az erkölcsi világrend elbizonytalanodik, szétzilálódik. 2013. november 5. kedd 23:36-kor
Okostankönyv
A Tengerihántás Arany János (költő) "őszikék" balladái közül egyik kiemelkedő műve. Típusa pedig parasztballada. Története [ szerkesztés] A mű történetét két elbeszélő mondja el, az őszi kukoricahántás közben a ropogó tábortűz körül. A ballada két fiatal kapcsolatáról szól, Tuba Ferkóról és Dalos Eszterről. A szerelmük hevében a lány, nem kívánt teherbe esik a férfitől akit nem rég óta ismert, amit a korban nagyon elítéltek, ezért is viseli meg a lányt nagyon, aki terhének okán öngyilkos lesz. Tuba Ferkó a lelkiismeretfurdalás okozta bánat nyomán szintén öngyilkos lesz. És a mű végén visszatérünk a már lohadó tábortűzhöz. Szerkezete [ szerkesztés] A ballada szerkezete egy szálon futó, körkörös: a mű elején a mesélők és társaságuk a ropogó, majd a mű végén már a lohadó tűz körül ülnek. Tragédia [ szerkesztés] A ballada egy tragikus történést beszél el amelynek fő tárgya, Dalos Eszter és babájának, illetve Tuba Ferkónak öngyilkossága. Ezen kívül a szerelmi bánatot mutatja be. Dalos Eszter halálát követően pedig Tuba Ferkó őrlődéseit olvashatjuk.
Arany János: Tengeri-hántás - a balladák keletkezése - YouTube
[ARANY J�NOS] Tengeri-h�nt�s (1877) - Arany J�nos - Az elveszett alkotm�ny (1845) Toldi (1846) Toldi est�je (1848) A nagyidai cig�nyok (1851) Csal�di k�r (1851) Kertben (1851) Visszatekint�s (1852) A lejt�n (1857) A walesi b�rdok (1856) V. L�szl� (1853) Szondi k�t apr�dja (1856) �gnes asszony (1853) Az �r�k zsid� (1860) Buda hal�la (1863) Epilogus (1877) Naturam furc� expellas (1877) Tambur�s �reg �r (1877) Mindv�gig (1877) V�r�s R�b�k (1877) Tengeri-h�nt�s (1877) K�t elbesz�l�t szerepeltet. Egyik�k csak a keretnek tekinthet� els� �s utols� versszakban sz�lal meg. E keretben �br�zolt helyzetnek egyik szerepl�je az a szem�ly, aki a k�zb�ls� tizenk�t versszakban t�rt�netet mond el. A kereten bel�l a t�rt�net k�pezi az els� sz�lamot, �s az elbesz�l� (a m�sodik elbesz�l�) k�zbeiktatott kisz�l�sa adja a m�sikat. Ez a k�zbeiktatott kisz�l�s a kereten k�v�li helyzetre utal � a k�t t�rt�n�s teh�t ez�ttal mind t�rben, mind id�ben k�l�nb�zik egym�st�l �, s mindig az utols� el�tti sorra korl�toz�dik, lesz�m�tva a kereten bel�li elbesz�l�st kezd� �s z�r� szakaszt, ahol az utols� sorra is �tterjed.
Tuba Ferkó juhot őriz a tájon: Juha mételyt legel a rossz lapályon, Maga oly bús… mi nem éri? Furulyája mindig sí-ri, – Aha! rókát hajt a Bodré – Dalos Esztert úgy kiséri. Dalos Eszti – a mezőre kiment ő, Aratókkal puha fűvön pihent ő; De ha álom ért reájok, Odahagyta kis tanyájok' – Töri a vadkan az "irtást" – Ne tegyétek, ti leányok! Szederinda gyolcs ruháját szakasztja, Tövis, talló piros vérit fakasztja; Hova jár, mint kósza lélek, Ha alusznak más cselédek? … – Soha, mennyi csillag hull ma! – Ti, leányok, ne tegyétek. Tuba Ferkó a legelőt megúnta, Tovahajtott, furulyáját se fútta; Dalos Eszter nem kiséri, Maga halvány, dala sí-rí: – Nagy a harmat, esik egyre – Csak az isten tudja, mér' rí. Szomorún jár, tébolyog a mezőben, Nem is áll jól semmi dolog kezében; Éje hosszú, napja bágyadt, Szive sóhajt – csak egy vágyat: – De suhogjon az a munka! – Te, halál, vess puha ágyat. Ködös őszre vált az idő azonban, Törik is már a tengerit Adonyban; Dalos Eszter csak nem jött ki: Temetőbe költözött ki; – Az a Lombár nagy harangja!
Lélekábrázolás [ szerkesztés] Tuba Ferkó bűntudata, melyet szerelme teherbeejtése miatt érez, aki ennek hatására öngyilkos lett. Tuba Ferkó gyötrelmei végül őt is öngyilkosságba kergetik. Párbeszéd a mű során [ szerkesztés] Kisebb párbeszédre csupán a tűz körül ülők között kerül sor, ezenkívül csupán az elbeszélők szolnak ki a történet során, illetve a végén a tanulság kerül bemutatásra általuk. A történet szaggatottsága [ szerkesztés] A történet szaggatottságát, a történet és a tűz állapotának váltakozásában ismerhetjük fel. Homály és a megjelenő motívumok [ szerkesztés] Az elbeszélés során semmilyen egyéb részletet nem tudunk meg, a terhesség tényét is a sorok közül olvashatjuk csak ki. Az öngyilkosságokat is csak finom utalások során tudjuk meg.
Magának a cselekménynek az elbeszélése olyan keretbe ágyazódik (őszi estén kukoricafosztó fiataloknak mondja el valaki), amely a maga titokzatosságával kiszélesíti az atmoszferikus hatást (Imre László). A hatáskeltés legfőbb eszköze a drámai előadásmód. A "kihagyásos", töredezett előadásmód (az események részleteit nem mindig ismerjük) érzelmi feszültséget kelt, hangulati ingadozást eredményez, ennek következménye a talányosság. A mű szerkezeti különlegessége a lehetséges értelmezések többféleségét biztosítja. Szörényi László szerint "a történet olvasható úgy is, mint Tuba Ferkó és Dalos Eszti szerelmének tragikusan végződő históriája, úgy is, mint ennek a történetnek intő példázattá alakított pletykaváltozata, úgy is, mint egy kísértethistória előjátéka, de úgy is, mint távoltartó költői ábrázolása egy babonás falusi közösség költészetteremtő alkalmi megnyilvánulásának". A szerkezet polifóniáját tehát a kerettörténetbe ágyazott másik történet teremti meg, ugyanakkor az elbeszélő és a közbeszóló beszédhelyzetek váltakozása is szerkezeti egységként értelmezhető.
Általában az őszi esték foglalatossága volt ez (késő estétől éjfélig), amikor már nem volt több munka a ház körül, s az emberek nem tudtak mit csinálni. Legfőbb szórakozásuk a beszélgetés volt: ilyenkor tanulták meg a falu mítoszait, regéit, balladáit. A Tengeri-hántás az egyik legjobb Arany-ballada: figyeljük meg, mennyi szépség van benne, mennyi íze, elágazása, szála, milyen levegője van! Nagyon teljes, nagyon zamatos ballada. Tengeri-hántás Ropog a tűz, messze süt a vidékre, Pirosan száll füstje fel a nagy égre; Körülállja egynehány fa, Tovanyúlik rémes árnya; S körül űli a tanyáknak Szép legénye, szép leánya. "Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni! Nem is illik összebúva susogni. Ki először piros csőt lel, Lakodalma lesz az ősszel. – Tegyetek rá! hadd lobogjon: Te gyerek, gondolj a tűzzel. – Dalos Eszti szép leány volt, de árva. Fiatal még a mezei munkára; Sanyarú volt beleszokni: Napon égni, pirosodni, – Hüvös éj lesz, fogas a szél! – Derekának hajladozni. Deli karcsú derekában a salló, Puha lábán nem teve kárt a talló; Mint a búza, piros, teljes, Kerek arca, maga mellyes, – Teli a hold, most buvik fel – Az egész lyány ugyan helyes.
Imre László az elmerengő tapintat, az elkomoruló érzékenység megszólalásaként, tehát a morális probléma feloldására tett kísérletként, enyhítő gesztusként értékeli. Ez a feltételezett szándék áll szemben a kétszer is megerősített "Ti, leányok, ne tegyétek" morális parancsával. A ballada szerkezeti, hangnembeli, jelentéstartalmi összetettsége és bonyolultsága mellett tehát érdemes megemlíteni a morális kétpólusosságot is. Hollósy Simon: Tengerihántás ionicus a minore: két rövid és két hosszú szótagból álló időmértékes ritmusszerkezet, kolón; jele: u u – –