Ady Endre Nekünk Mohács Kell Verselemzés
Ady Endre Nekünk Mohács kell című versének elemzése. – Irodalom jegyzet
NEKÜNK MOHÁCS KELL - Ady Endre | Érettségi.com
- Ady Endre - Nekünk Mohács kell by Botond Isépy
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés auto
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés 12
- 1959 Lepke 30f lefelé tolódott fekete színnyomattal (fehér csík a szárny felső részén) és 40f eltolódott kék színnyomattal + támpéldányok | Fair Partner ✔394. Gyorsárverés | Darabanth | 20-05-2021 19:00 | axioart.com
- NEKÜNK MOHÁCS KELL - Ady Endre | Érettségi.com
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés el
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés 7
[ADY ENDRE] Nek�nk Moh�cs kell - Ady Endre - Nek�nk Moh�cs kell Ha van Isten, ne k�ny�r�lj�n rajta: Ver�shez szokott fajta, Cig�ny-n�pek langy sziv� sihederje, Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajn�ljon engem: �n magyarnak sz�lettem. Szent galambja nehogy z�ld �gat hozzon, �ss�n csak, ostorozzon. Ha van Isten, f�ldt�l a f�nyes �gig R�ngasson minket v�gig. Ne legyen egy f�lpercnyi b�kess�g�nk, Mert akkor v�g�nk, v�g�nk. �letrajz P�lyak�p �rtelmez�sek Hat�st�rt�net Sz�veggy�jtem�ny Szakirodalom T�rl� Tan�ri k�zik�nyv
személyre vált (" Rángasson minket végig "). Ezzel hangsúlyozza a közte és az átoksújtott nép között levő eltéphetetlen köteléket, sorsközösséget. Amikor a magyarokat bírálja, akkor önmagát is bírálja: a vers tehát lényegében önbírálat. Ady ezzel az azonosulással teszi elfogadhatóvá, elviselhetővé az egyébként elfogadhatatlan és elviselhetetlen, az emberi méltóságot sárba tipró nemzetostorozó költeményt. A kíméletlen, vádló, kegyetlen vers önmagára is vonatkozik. Saját magára is kéri a verést, amikor azt kéri, Isten örökké verje a magyarokat. És nem azért kéri, mert gyűlöli a népét, hanem mert szerinte a magyar csak akkor tudja összekapni magát, ha veszélyben van, ha valamilyen sorscsapást kell elhárítania. Ez a legdöntőbb érv a béke és a nyugalom ellen: a magyar, ha nincs folyamatosan verve, akkor elengedi magát, és egy újabb katasztrófa esetén biztosan elpusztul. A zárlatban tehát a nemzethalál lehetősége merül fel (" Mert akkor végünk, végünk " – így a baljóslatú befejező sor). Itt is a nemzethalál küszöbéről szólal fel a költő, akárcsak a reformkori költészetben, csak épp szerinte nem a sorscsapások, hanem a béke és a nyugalom veszejti majd el a magyarságot.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon, Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk. A Nekünk Mohács kell műfaja a jeles irodalomtudós, Benedek Marcell szerint "fordított himnusz", amelyben a költő Isten közbenjárását a nemzet megbüntetéséért kéri. Pont ellentéte Kölcsey Himnusz ának, amely Isten áldását kéri a magyarságra. Kegyetlen, kihívó, vádló, sodró lendületű, feszült, keserű vers ez idegesítően zökkenő rímekkel, csökönyös felszólításokkal. Hangvétele dühös, haragos, gúnyos, felháborodott, helyenként megvető. Erős indulat munkál a lírai énben, amellyel saját népét vádolja, s komoly belső nyugtalanságot érzékeltetnek a vers kifejezőeszközei is. Nagy izzású, egyre intenzívebb, szinte egy lélegzetvételre végigfutó költemény. Típusa magyarság-vers, témája a magyarság sorsa, történelmi tanulságok levonására való képtelensége.
A nemzetféltés, a szorongás váltotta ki Adyból a keserű, átkozódó költeményeket, az ún. magyarság verseket, ebben a témában 120 verset írt. Indulásától kezdve nem győzte ismételni, hogy ez a Duna-Tisza térségében lévő nép megérett egy új Mohácsra. Ostorozó verseinek forrása az, hogy a magyarság képtelen következetes, kemény akaratkifejtésre. A hőkölő harcok szánalmas népének tartotta a magyart. Egész életében azt mondogatta magában és verseiben, hogy vajon fenn tud-e maradni a népek közötti versengésben vagy elvérzik a harcban. A leghíresebb népostorozó verse a Nekünk Mohács kell. vers az Illés szekerén című kötetben jelent meg 1908-ban. A vers minden strófája ugyanazzal a feltételes móddal kezdődik ("Ha van Isten"). Az ismétlések haragot, dühöt közvetítenek. Az első két versszak végén a felszólító mondatokkal kéri a sújtást, a verést a magyar népre, az utolsó sorban azzal érvel, "Mert akkor végünk, végünk". Az első versszakban Istent kéri, hogy csak legyenek háborúk a magyar földön és őt se sajnálja, mert ő is magyar és nehogy csak ő legyen boldog, ne legyen egy félpercnyi békkességünk, mert így erős összetartozó nép, a magyar.
A szinte már lázas ismétlések (epanalepszisz, pl. " Verje csak, verje, verje ", " Mert akkor végünk, végünk "), a fokozás (" Üssön csak, ostorozzon "), az erélyes tiltó, óhajtó és felszólító mondatok szenvedélyes érzelmeket, izgatottságot közvetítenek. Újra meg újra ugyanaz a gondolat fejeződik ki már-már szinonimaszerűen: a verés, a sújtás követelése. Ez egy a megszokottól eltérő, rendellenes esdeklés, amely nyugtalanságot és katasztrófákat kér. De a vers központi mondanivalója, amely a nép karakterére vonatkozik, éppen ezt a rendellenes kérést teszi érthetővé. Retorikai felépítettség: a versben vannak ugyan érvek, hogy miért verje az Isten a magyarokat, de kifejezetten retorikai felépítettségről nem beszélhetünk, mert nincsenek meg benne a szónoki beszéd összetevőinek többsége (például hangsúlyosan nincs megszólított). Benne van viszont az "argumentum a fortiori" (már elfogadott érvre támaszkodó érv): " Veréshez szokott fajta " és az "argumentum ad rem" (a körülményekre támaszkodó érv): " Én magyarnak születtem ", " Mert akkor végünk ".
NEKÜNK MOHÁCS KELL – Ady Endre Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta, Cigány-népek langy szivű sihederje, Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon, Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk.
