Ez volt a legfontosabb!. Trevor olyan figura, amelyet még sosem játszottam, és általában szeretek ilyen szerepeket elvállalni. Minden olyasmit, ami másfajta kihívást jelent vagy amiben úgy kell viselkednem, ahogy a minde...
Fejős Éva Máskülönben itt maradnék Erawan Könyvkiadó, 2014 Webshop, hírek, beleolvasók, kedvezmények: Facebook: A szerző elérhetősége: Facebook: Honlap: Szerkesztette: Huszti Gergely Copyright © Fejős Éva, 2014 © Erawan Könyvkiadó, 2014 ISBN 978–615–5469–20–6 A regény szereplői kitalált személyek, a történet a fantáziám szüleménye, ezzel szemben a helyszínek valódiak (leszámítva az Összetört Szívek Szállodáját Philipsburgben). Ha valaki ennek ellenére felismerni vélné magát, ismerősét vagy rokonát valamelyik szereplőmben, annak örülök, hiszen ez azt jelenti, hogy az illető hisz az álmaiban. – Nem kell sorban állnunk! Nem is tudok várni, hát nem látod?! – hörrenek egyet. Teljesen hülye ez a lány. Rendben, már nem lány, de ez az egész csapat alkalmatlannak látszik bármire, úgy, ahogy van. Csak állnak tanácstalanul, mintha nem életük legemlékezetesebb kalandjára készülnének. – Mit gondolsz, ez micsoda? – intek a bottal. Közben kicsit megsuhintom vele a szomszéd sorban álló kopasz, pocakos öregember lábát, aki akkora, mint egy kutya ülve, és egy harmincas, magas szőke derekát simogatja.
– Egyél – mondom Larának, nem is mondom, hanem utasítom, és a pultban a croissant–ra mutatok. Hegyesen mered ujjam a péksüteményre, látom, ahogy az álmos felszolgáló arcán átsuhan a rémület. Lara átnéz a fejem fölött Henire. Heni bezzeg nem ilyen fogyózós típus, neki nem kell ajánlgatnom a péksüteményt. Heninek inkább túlsúlyproblémái vannak, de ha még nem is vette volna észre, előbb–utóbb lesznek. Nincs akaratereje. Újra Larára nézek, komolyan és szúrósan. Most biztosan átfut az agyán, hogy én fizetem a drága fodrászát, és ennie kell, ha egyszer én azt mondom; hogy őszinte legyek, az a fiú az én fodrászom is, de Lara és Eni ezt nem tudja. Eni semmit se tud. Azt sem, hogy a férje, aki most kedvesen bazsalyog rá, megcsalja. Eni egy másik bolygón él. Párizs. Henrik ismételgeti, hogy Párizs. Ha nem a fiam lenne, már rég fejbe vágtam volna. Ricsi hozzáteszi, hogy "Sza' Ma'ten", így, kényeskedve, és reményei szerint franciásan. Őt is fejbe verném néha. Nagyon hasonlít Henrikre. Sokan jöttünk itt össze, évente ha háromszor találkozunk így, a teljes család.
Velem külön–külön összejön mindegyikük, kivéve Ricsit, de az csak egy taknyos, szóval nem neheztelek rá emiatt. Eni, Henrik, Léda. Mindannyian a családjukkal. Hát nem lesz könnyű nekik ez a karácsony és az újévkezdet. Három hét együtt. Gyönyörű ajándék, nem? Ráadásul a paradicsomi St. Maarten szigetén. Egyikük sem járt még ott, pedig jó okuk lett volna rá. Jobban mondva sehol sem igen jártak még a világban, spórolnak, nincs pénz, megértem. Én támogatom őket anyagilag még mindig. Mindegyik élhetetlen, bizony. Talán majd a gyerekeik. De sajnos egyik sem örökölte azt a vért és elszántságot, hogy menjen az álmai után, ha sikeres akar lenni az életben. Egyszerűen nincsenek álmaik. – Párizs felé beszállás a tizenötös kapunál – mondja egy gépies női hang, de én még csak a pezsgőm felénél járok. Ez az én ünnepem lesz. Csak várják ki a végét! És főleg várjanak meg a beszállással. *** A business classon sem sokkal nagyobb ám a hely, mint a turistaosztályon. Ezt nem panaszként említem, mert a többiek a gép hátsó traktusában jobban szűkölködnek.
Viszont itt anélkül ledönthetek még egy pohár pezsgőt, hogy Eni vagy Léda felnyársalna a pillantásával. Hát igen, az én koromban az alkohol... Hagyjatok ezzel, gyerekek! A pezsgő francia, és ez némi reménnyel tölt el a továbbiakat illetően. Sajnálatos dolog, hogy dugiban kell