Ez volt a legfontosabb!. Trevor olyan figura, amelyet még sosem játszottam, és általában szeretek ilyen szerepeket elvállalni. Minden olyasmit, ami másfajta kihívást jelent vagy amiben úgy kell viselkednem, ahogy a minde...
Nekem annak ellenére volt nagyon jó gyerekkorom, hogy a "kétes hírű" Fényes udvarban, lakótelepi gyerekként nőttem fel. Ott összetartottak a felnőttek és a gyerekek is: eleven csibészek voltunk, de mindig segítettünk egymáson, igazi közösségként, barátokként léteztünk. Hiszem, hogy onnan ered az egymáson való segíteni vágyás bennem. A mai világból ezt hiányolom. Rengeteg például a magára hagyott idős ember. Az ő sorsuk nagyon megvisel, de a gyermekszegénység az, amit egyszerűen nem tudok elfogadni. Valahogy úgy próbálok meg a munkámon keresztül is segíteni, hogy figyelek az emberekre, a gondjaikra, és motiválok másokat, hogy ők is segítsenek. A KajásRobit ezért is nem üzleti alapon akarom felvirágoztatni, hanem az idő fogja megmondani, működhet-e ilyen formában a jótékonykodás. A Csukrán-tábor gyerekei Cívishír: Iskolai étkeztetést is ellátsz. A só- és cukormentesített nagy reformot viszont a gyerekek nem eszik meg. Nagy Róbert: Nagyon szép gondolat és törekvés, hogy a gyerekek legalább a közétkeztetésben egészséges ételeket kapjanak.
Azonban nagyon hirtelen jött változás az ízekben, és tényleg sokan visszaviszik az ebédet érintetlenül. Az ízlést otthonról hozzák, ahol sokszor szinte csak néhány fajta ételt ismernek a gyerekek; vagy azért, mert erre van pénzük a szülőknek, vagy, mert ők is alapételeken nőttek fel. Talán először divatba kellene hozni a gyerekeknek az egészséges életmódot és ételeket, egy-két példaképet, például olimpikonokat vagy sikeres, elismert embereket eléjük állítani – erre is kellene pénzt költeni. Illetve egy étel nem csak attól lesz egészséges, hogy nincs benne cukor és só. A konyhákat is kellene motiválni az újabb trendekre, például a főzelékeket saját anyagukkal sűríteni, a liszt, mint sűrítő adalékanyag elhagyása is fontos lépés lenne. Látok ebben előre lépést, de a konyhák azért vannak nehéz helyzetben, mert követniük kell a szabályozást. Cívishír: Október végén is indul egy kampányotok. Nagy Róbert: A Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány szólt, hogy a Debreceni Gyermekklinika onkológiai osztályán a televíziók nagyon régiek.
Amikor elindult a lakossági ételkiszállítást végző konyhám, összegyűjtöttem néhány szervezetet, akiknek segíteni lehetne, és azóta hozzájuk mennek az 50, illetve idén szeptembertől már a 100 forintok. Cívishír: Nagycsaládosoknak, hajléktalanoknak, Csukrán Mihály gyerekeinek vittél ebédet, viharkárosultaknak segítettél, együttműködsz a Magyar Élelmiszerbakkal, transzplantált sportoló külföldi versenyen való részvételét támogattad, a Gyerekklinikának eszközt vettél, Debrecennek közterületi defibrillátort adományoztál. Nagy Róbert: Mindezt nemcsak a magam erejéből tettem, hanem az adakozó emberek segítségével. Az a tapasztalatom, hogy működik az ebédrendelés összegéből való támogatás is, de én szeretnék még többet segíteni. Azért szervezünk plusz kampányokat, hogy megtaláljuk a passzív embereket. Mások vagyunk, más érint meg bennünket érzelmileg, és kelti fel a segíteni akarás vágyát. Kit ilyen jótékonysági akció mozgat meg, kit olyan. Ezért is változatos a gyűjtések tematikája. A szeretetszolgálattal való munka eleve hozta magával a rászorultakkal való találkozást, de sokszor az élet teszi elém a dolgokat, én pedig igyekszem figyelni.