Ez volt a legfontosabb!. Trevor olyan figura, amelyet még sosem játszottam, és általában szeretek ilyen szerepeket elvállalni. Minden olyasmit, ami másfajta kihívást jelent vagy amiben úgy kell viselkednem, ahogy a minde...
Három éves kor után megkezdődik a gyerekek intézményes, közösségi nevelése. A közösségbe kerüléssel a gyermek olyan új, a fejlődéséhez szükséges élményekhez jut, amelyeket a családi közegben nem tapasztal meg. A kortársak szerepe megnövekszik a gyermek óvodai életében, jól érzi magát hasonló korú gyerekek között, és a szülők távollétét is jól tudja viselni, valamint kapcsolatot tud kialakítani más felnőttekkel (Vajda és Kósa, 2005). A közösségbe kerülés azt is jelenti, hogy a gyereknek meg kell tanulnia osztozni a felnőttek figyelmén, alkalmazkodni és együttműködni. A család szeme fénye megtapasztalja, hogy a csoportba csupa önmagát legszebbnek, legokosabbnak, stb. tartó gyerek jár, és nem csak ő a legjobb, sőt az is kiderülhet, hogy valamiben éppen ügyetlenebb, mint a többiek. Megtapasztalja a versengést is, hiszen az óvodások versengenek a játékokért, az óvópedagógus dicséretéért, a barátokért. A gyermek az óvodában azt is átélheti, hogy az otthoni szabályok és szokások az óvodában nem érvényesek, az óvodában új szabályok is vannak (Hajduska, 2008).
Anya – gyermek kapcsolat= minta (szeretet kapcsolat) 3. Beszéd megtanítása: a gyermek értelmi intellektuális fejlődését határozza meg. 4. Interakciós tér: megtanul a másik emberhez viszonyulni, kapcsolatot teremteni 5. Gyermeki identitás, azonosság, éntudat kialakítása: a családi nevelés hatására önmagára vonatkozó ismeretekkel gyarapodik a gyermek. A család az első színtere az emberi kapcsolatok szinte mindegyikének. Mindegyik kapcsolati mintát és az ebben való viselkedést is itt tanulja a gyerek. Ezek a minták mélyen bevésődnek, és befolyásolják a későbbi kapcsolatokat, azok mennyiségét, és milyenségét. Itt tanul alapvető szerepeket (gyerek testvér), ezeket úgy tanulja meg, hogy betölti őket. A szerepek nagy részét anticipált (előrevetített) formában tanulja, ezeket nem tölti be (szülői, nemi szerep), de látja sokáig, folyamatosan. Ranschburg féle szülői nevelési stílus: Meleg-engedékeny: o szülői szeretetet, elfogadást kommunikálnak a gyermek felé, vannak szabályok, de rugalmasak. kreatívak, aktívak, barátságosak, sikerkeresők, nyitottak, pozitívan viszonyulnak a világ felé.
Sokkal előnyösebb azonban, ha a társadalom tagjai állandó külső ellenőrzés nélkül is értékesnek tekintik a normákat és aszerint élnek. A szocializáció színterei, és szerepük a gyermek szocializációjában: a kisgyermek személyiségének alapja fejlődik: Elsődleges ( primer) szocializáció: o a szülők a biológiai gondozáson keresztül elégítik ki a gyermek szükségleteit. Másodlagos ( szekunder) szocializáció: o az elsődlegesre épülő tudatos nevelési. értékátadói folyamat. ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓS SZÍNTÉR: A CSALÁD! A leglényegesebb hatások az embert a családjában érik. Ezek a hatások együttesen a személyiség szociális fejlődésének folyamatát adják. A szülői viselkedésből legerősebben a nem verbális kommunikáció, a metakommunikáció (nem beszéd általi) hat. Ezekre az jellemző, hogy érzelmet kifejező kommunikációs módok, melyek a legkevésbé változtathatók meg akarattal, szinte automatikusan működnek. A csalás szocializációs funkciója: Gondozás: táplálás, ápolás, alvás, pihenés, megfelelő környezet kialakítása Biztonságérzet: megteremtése gyermekkori bizalomból lesz a serdülőkor növekvő önbizalma, ami felnőttkorban teljesedik ki.
Skip navigation Pedagógiai pszichológia jegyzet óvodapedagógusoknak Előszó 1. Bevezetés – Öndeterminációs elmélet Felhasznált irodalom 2. Szocializáció 2. 1. A szocializáció fogalma 2. 2. Szocializációs elméletek 2. 3. Szocializációs színterek 2. 4. Gyerekkori szocializáció Ellenőrző kérdések 3. Szocializációs eljárások, szociális tanulás 3. A szociális tanulás 3. Megfigyeléses tanulás 3. Utánzás 3. Azonosulás (identifikáció) 3. Reagálás társas befolyásolásra 4. Családi szocializáció 4. A családi szocializáció 4. A család szocializációs feladatai 4. Gyermeknevelési modellek 4. A gyermeknevelés kulturális különbségei 5. Családi működés, a család rendszerszemlélete 5. A családmodell változásai 5. Új családi együttélési formák 5. A család rendszerszemlélete 5. A család optimális működésének a feltételei 6. Intézményi szocializáció – bölcsőde, óvoda 6. Bölcsőde 6. Óvodába kerülés – beszoktatás 6. Óvodai szocializáció 6. Az óvodai szocializációval kapcsolatos vitás kérdések 7. Az óvodáskor jellemzői 7.
A kortárscsoportok pozitív hatással vannak a személyiségfejlődésre de elképzelhető, főleg elhanyagolt gyerekeknél a deviáns csoportokhoz való csapódás is. A társadalom és a család kapcsolatrendszere: A család a társadalom alapja, legkisebb egysége. A családtagok életkortól, helyzettől függően kapcsolatban állnak a társadalom többi csoportjával, tagjaival, intézményekkel. Létkérdés a kapcsolatok fenntartása. A családi nevelést számos segítő és gyermekvédelmi intézmény támogatja: védőnői szolgálat gyermekorvosi, iskolaorvosi szolgálat családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok családok átmeneti otthona, gyermekek átmeneti otthona nevelési tanácsadók iskolapszichológus gyermek és ifjúság védelmi felelős rendőrség A gyermekvédelmi intézkedések alapvetően azt a célt szolgálják, hogy a gyermek megtartható legyen a családban.
A gyermek mozgása, testi jellemzői 7. Értelmi fejlődés 7. Az óvodások érzelmi fejlődése 7. Társas jellemzők 7. 5. Nemi identitás fejlődése 8. Éntudat, énkép, önállóság 8. Az énről való tudás 8. Éntudat kialakulása 8. Énkép 8. Önszabályozás 8. Önállóság, autonómia 9. Óvoda – iskola átmenet 9. Az iskolába lépő gyermek jellemzői 9. Család szerepe az óvoda – iskola átmenetben 9. Fejlődési fordulat 9. Iskolaérettség kritériumai 10. Társas készségek, szociális kompetencia 10. Szociális kompetencia 10. Szociális megismerés 10. Gyerekek közötti társas kapcsolat – játék 10. Agresszió 10. Proszociális viselkedés 10. 6. Barátság 11. Gyerekcsoportok jellemzői 11. A csoportokról általában 11. A csoport fejlődési fázisai 11. A gyerekcsoportok fejlődési fázisai (Mérei és V. Binét, 1997) 11. Csoportjellemzők óvodáskorban 11. A csoport kohéziójának növelése 11. Vezetési stílus 12. Hatékony tanulás, tanuláselméletek 12. Hatékony tanulás feltételei 12. A tanulók pszichológiai jellemzői 12. A tanulási formák (Bernáth, 2004) 12.
Például nehéz lehet annak a gyereknek a helyzete, akinek a napirendjében nem szerepel a délutáni alvás, de az óvodában elvárják tőle. Vekerdy (2001) kihangsúlyozza, hogy a későbbi sikeres életpályához arra van szükség, hogy az egyén teljes értékű kisgyerekkort éljen meg. Ha ezt az óvodásokra kihangsúlyozva nézzük meg, akkor az érzelmi biztonságot, szabad játékot, sok mozgást jelenti. Az óvodának biztosítania kell az érzelmi biztonságot a szülők távollétében, az érzelmek szabad áramlását a gyerek és a gondozó között, így a gyerek megtanul adni és kapni. A mese és a játék érzelmileg átfűtött belső képeket hoz létre, amelyek segítik a gyermeket a tagolatlan élményeinek, benyomásainak feldolgozásában. Mivel ebben az időszakban leginkább az utánzás és az azonosulás a jellemző, ezért nagyon fontos a jó minta, az utánozható felnőtt. Az óvodás életkori sajátosságai közé tartozik, hogy nyitott a világra, kíváncsi. A fejlődését az segíti elő, ha az érdeklődését fenntartjuk, ami azt is jelenti, hogy mindig válaszolunk a kérdéseire.
Megállapította, hogy a csecsemőotthoni gyermekek érzelmi, szociális és intellektuális képessége is elmarad a családban nevelkedő gyermekekhez viszonyítva. · A beszéd megtanítása a szocializáció egyik legfontosabb feladata, melynek révén az ember be tud illeszkedni a többi ember világába. · Az első interakciós tér a család, hiszen ez az első hely, ahol a gyerek megtanul más emberekkel kapcsolatot létrehozni, azokhoz valahogy viszonyulni, alkalmazkodni. Megtanulja, hogy hogyan viselkedjen különböző szociális helyzetekben. · A modellnyújtás szintén jellemzi a családi szocializációt, mivel a gyermek első modelljei a szülők. · A család az, aminek a szűrőjén keresztül az általános értékeket és normákat elsajátíthatjuk. Problémát jelenthet, ha a család értékei ellentmondanak a társadalom értékeinek. · Az éntudat és identitásformálása kialakulásának kezdetei is a családhoz köthetőek, mivel itt alakul ki az emberben az az érzés, hogy hová, kikhez tartozik, itt alakul ki az azonosságtudata. · A család legfontosabb szerepe a szocializációban a személyiség érzelmi alapjainak megteremtése.