Ez volt a legfontosabb!. Trevor olyan figura, amelyet még sosem játszottam, és általában szeretek ilyen szerepeket elvállalni. Minden olyasmit, ami másfajta kihívást jelent vagy amiben úgy kell viselkednem, ahogy a minde...
Hogyan szeretsz? Kötődési sebeink gyógyítása c. könyv Talán már többször feltettük magunknak a kérdést: mi lehet az oka annak, hogy életünk során újra meg újra visszaköszönnek ugyanazok a kapcsolati nehézségek? A válasz az, hogy a gyermekként kialakított kötődési mintáink alapvetően meghatározzák választásainkat és viselkedésünket. Hatással lesznek az összes fontos emberi kapcsolatunkra (a párkapcsolatainkra éppúgy, mint a szülőségünkre, a barátságainkra, az iskolai és munkakapcsolatainkra) és megalapozzák az önmagunkhoz való viszonyt is. Valójában olyan kapcsolatokat alakítunk ki, amelyekben hasonlóan érezhetjük magunkat, mint gyermekkorunkban. Ez még akkor is így van, ha nem őrzünk magunkban pozitív képet a gyermekéveinkről, sőt, akár kifejezetten fájdalmas élményeket hordozunk. Úgy fogunk szeretni, ahogy minket is szerettek. Úgy fogjuk becsülni önmagunkat, amennyire mások számára értékesek voltunk. Bármilyen tapasztalatot is szereztünk hajdan, az ahhoz hasonlóban fogjuk otthon érezni magunkat, tudatosan vagy tudattalanul olyanná formáljuk az emberi kapcsolatainkat.
A családot is "patologizálja" egy ilyen állapot. Itt van a már említett ajtók, határok esete. Tipikus "határátlépő" a szóvivő típusú anya, aki rendre a serdülő gyereke helyett válaszol, pontosan tudja, hogy mennyi most a súlya, és mikor mit eszik. Meg azt is, hogy mit kellene ennie. A szülők nem érzékenyek a gyerek igényeire, mert úgy érzik, ők jobban tudják, hogyan kellene a gyereknek viselkednie, miként kellene éreznie. Ez gyakran felnőttkorra is megmarad az anya vagy épp a házastárs részéről. P. : Már értem, miért nem alakul ki a jó megküzdési stratégia. Minek is kéne küzdenie, ha a nála okosabbak, nagyobbak megmondják, hogy neki mi a jó. L. : A pszichológia ezt a jelenséget tanult tehetetlenségnek hívja, és a túlsúlyosaknál nagyon gyakori. Ez a "valaki mondja meg nekem, mit csináljak, hogy lefogyjak, valaki fogja a kezemet, mentsenek meg"! A terápia egyik célja, hogy megtaláljuk az ő személyes, legjobb megküzdési stratégiáját. Fontos, hogy ez tényleg az övé legyen. Az evészavarosok személyisége gyakran teljesen "legyalult".
L. : Sajnos ez valóban gyakran előfordul, de az is igaz, hogy az elhízást – egészen a közelmúltig – a szakma kizárólag belgyógyászati problémaként kezelte. Vagyis, ha egy túlsúlyos bekerült az egészségügybe, akkor ott nagyon keveset, vagy semmit nem foglalkoztak azzal, hogy milyen pszichés okai lehetnek az elhízásának. A túlevéses zavar vagy falászavar néven leírt állapot hátterében múltbéli vagy jelenlegi pszichés okok állnak. Ezek a pszichés okok zavart evési viselkedéshez vezetnek. Például stressz, konfliktus hatására az érintett rövid idő alatt többet eszik, mint a normál adag, ezzel "vigasztalja", nyugtatja meg magát. Így válik az evés biológiai szükségletből stresszoldóvá. Ez a fajta megküzdési stratégia általában a gyerekkorra vezethető vissza. P. : Azaz gyerekként nem alakult ki nála egy egészséges konfliktuskezelési, stresszoldási képesség? L. : Így valahogy. Akár az anorexiát, illetve bulimiát, akár a túlevéses zavart nézzük, elég jól leírható a tipikus gyerekkori családmodell, amiben nevelkedett a páciens.
Evészavarosoknál fontos a testi tudatosság fejlesztése, melynek során az érintettek tapasztalatot szereznek arról, milyen örömforrások származhatnak még a testükből azon kívül, hogy öltöztetik vagy éppen elrejtik. A testi tudatosságot minden olyan mozgásforma fejleszti, amelynek során a személy nagyobb tapasztalatra tesz szert a teste működését illetően, hajlékonyságával, érzeteivel kapcsolatban. A tánc, a jóga a különböző sportok alkalmasak erre, érdemes próbát tenni, hogy mi esik jól és mi nem, hisz nemcsak a pozitív, a negatív élmény is tapasztalat.
Szerző szerinti szűrés
Ez pedig megóvhat a mai eltúlzott szépségideál kóros és káros nyomásától, így a később kialakuló evészavaroktól is. Prónay-Zakar Gina Fotók: Kis-Tót Róbert